NE LOPJ! Ez a saját történetem, és nem díjazom, ha valaki ellopja, amit én írtam, a saját fantáziámmal. Arra allergiás vagyok ;) Ne tedd fel más oldalakra a megkérdezésem nélkül. Köszöntem ;)

Alap anime (csak szereplők): Naruto Shippuuden [Akatsuki]
Író: én (Yunie/Suki)
Szereplők: Suki - én, Katara - húgom ^^, a többiek az említett animéből vannak + Zsany és Kikki, akik barátnőim.

Szavak nélkül

Végre nyár volt, ami pedig azt jelentette, hogy strand minden mennyiségben. Az Akatsukiban sem volt ez másképp. Hiába volt bűnszervezet, a nyári hőségben strand nekik (illetve nekünk) is kell. Így hát június vége felé egy hétfői napon „elfutottunk” a közeli strandra. Örültem neki, jó nap lesz, abban biztos voltam.

Megvettük a pontosan tizenhárom (Zetsu szokás szerint nem jött velünk) darab jegyet, természetesen volt nagy sírás-rívás Kakuzu részéről, de ez senkit nem érdekelt. Végül letelepedtünk, és a fél csapat azonnal elmenekült a hőség elől a vízbe. Engem Katara berángatott egy „bohóckodós” medencébe, és leültünk a kis padkákra.

• Hé, Suki, nem akarsz végre vallani Sasorinak? – támadt le Katara, amint beértünk.

• Nem értem, mire célzol – játszottam a tudatlant, pedig pontosan tudtam, mit akar.

• Mindenki tudja, hogy belé vagy zúgva… – mondta olyan hangon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Még a vállát is hosszan megvonta hozzá. Sóhajtottam.

• Tudom, de ez nem ilyen egyszerű – mondtam szememet lesütve.

• És miért nem? Odamész, és arcába kiabálod, hogy: „Szeretlek, Sasori! Jársz velem?”

• Akkor menj, és beszélj vele te, ha szerinted ez ilyen könnyű! Teljesen hülyének fog nézni…

• Persze, persze… Odamennék én hozzá, csak az a baj, hogy én nem vagyok belé szerelmes, csak voltam…

• Ezt feltétlenül muszáj volt hozzátenned? – morogtam közbe. Megvonta a vállát és folytatta.

• És nem fogok mások nevében beszélni. Érted?

• Értem. De ő a legjobb barátom, és nem akarom egy gyerekes vallomással elveszíteni – Megcsóválta a fejét.

• Te tudod. Na, akkor hülyéskedünk kicsit? – terelte el a témát. Beleegyeztem, és egy ideig elvoltunk, közben csatlakozott Sasori és Tobi is. Egy óra múlva Katara nekiállt panaszkodni.

• Pisilnem kell! – kiáltotta.

• Örülök, hogy ilyen nyílt vagy, de ezt megtarthattad volna magadnak is – mondtam.

• Gyere el velem! – könyörgött nekem.

• De én… – kezdtem volna tiltakozni, de Sasori megérintette a kezem.

• Gyere, kísérjük el – neki nem tudtam nemet mondani, ezért rábólintottam, és végül csoportosan vonultunk le a vécébe. Amíg Katara és Tobi besiettek, mi kint várakoztunk. Azon gondolkodtam, amit Katara mondott. Tényleg fogjam magam, és tök egyszerűen valljak a szemébe? Nem, én ehhez túl gyáva voltam. Az tény és való, hogy már hónapok óta szerelmes voltam Sasoriba, de ő még mindig csak a legjobb barátom. Közben azokat figyeltem, akik errefelé sétálgattak. Pillantásom egy kézen fogva sétáló párra tévedt, és azonnal elszomorodtam, ahogy láttam, milyen szerelmesen néznek egymásra. Mint mindig, Sasori most is érezte, hogy valami nincs rendben. Ezért volt a legjobb barátom. Mert mindig megérezte, ha bajom van, tudta, mi kell nekem, és mindig megértett. Most lenézett rám, és látta, hogy a szemem szomorú.

• Mi a baj? – kérdezte.

• Hm? – kérdeztem vissza.

• Szomorú vagy. Miért? – Láttam, hogy tényleg érdekli, de nem akartam elmondani, így megráztam a fejem és mosolyt erőltettem az arcomra.

• Nincs semmi baj. Jól vagyok – feleltem.

• Biztos? Olyan bánatosan csillog a szemed.

• Tényleg. Minden rendben – biztosítottam.

• Jöhetnének már – néztem a mosdók felé.

• Aha – mondta, de a szemét nem vette le rólam. Aztán végre megjelentek.

• Mehetünk – jelentette ki Katara.

• Suki, van kedved hullám-medencézni? Nemsokára lesz hullám, ha sietünk, nem maradunk le róla – fordult felém Sasori. Bólintottam.

• Rendben, menjünk – Vidám vigyorral az arcén fogta meg a kezem, és elrohant velem a medencéhez. Már ment a hullám, úgyhogy a szélén ücsörgők között kacsázva besiettünk.

• Gyere, ugorj a hátamra, úgy jobb – ajánlotta. Rögtön felcsimpaszkodtam rá. Mint egy élő úszógumi, vagy ilyesmi. Sokkal jobb volt, de sajnos hamar vége lett, késtünk. Nem mentünk ki, kicsit még ugráltam a válláról a vízbe. Jó móka volt, ha nem számoljuk hányszor rúgtam véletlenül fejbe vagy hátba. Aztán a szélére úsztunk, és beszélgettünk. A szemem közben újra megakadt egy szorosan összekapaszkodó szerelmespáron. Miért most szúrom ki az összeset?? Most már tényleg nem tudtam elrejteni előle a szomorúságom.

• Tudom, hogy van valami baj. Látom rajtad, előlem nem tudod elrejteni az érzelmeid – mondta.

• Tudom – Lehajtottam a fejem.

• Akkor mesélj! Nem szeretem, ha szomorú vagy!

• Hát… – Végül mély levegőt vettem: – Szerelmes vagyok.

• Oh… de hát ez jó, nem?

• De… az lenne, csak a fiú akibe szerelmes vagyok, nem viszonozza az érzelmeim, csak egy barát – mondtam.

• Értem – Kicsit eltűnődött valamin, aztán folytatta csak: – Ha igazán szereted, csak észreveszi majd, mit érzel iránta – próbált segíteni, de nem volt valami nagy szerelmi tanácsadó. Ezt azonban nem mondtam meg neki.

• Hát nem is tudom. Eddig nem úgy néz ki – feleltem, és szándékosan nem néztem rá.

• Ne add fel! – tanácsolta. Nem is akartam feladni, hé!

• Megpróbálom.

• Tudod, én is szerelmes lettem… pár napja. De a lány másba szerelmes – mondta. Felkaptam a fejem. Beleszeretett másba, amíg tétováztam? Na ne már!

• Próbáltad már elmondani neki? – kérdeztem.

• Nem, hiszen más szeret. Nincs értelme.

• Értem. És ki az? – A kérdésem szinte vádló volt.

• Nem haragszol, ha nem mondom meg, ugye? – nézett rám bocsánatkérően.

• Nem persze, hogy nem – mondtam gyorsan. – Én sem mondanám el.

• Akkor ezt megbeszéltük – Egy ideig csendben néztük az úszkálókat, aztán hirtelen megszólalt megint.

• Azért vagy szomorú, mert szerelmes vagy? – kérdezte. Furcsálltam a kérdést, de bólintottam.

• Gondolkodtam… és én ismerek valakit, aki viszonozná az érzelmeid… – mondta.

• Tényleg? Kérdésemben nem volt érdeklődés. Nem érdekelt senki más, csak ő.

• Ühüm – dünnyögte. Szembefordult velem, és egészen közel hajolt.

• Megsúgom – suttogta. Nyeltem egyet. Ki lehet az, és honnan tudja ő? Talán…az nem lehet… Éppen a fülembe akarta súgni, amikor egyszer csak Hidan jelent meg a semmiből.

• Hali, fiatalok! – kiáltotta, mintha egy könnyed társalgást szakított volna félbe.

• Mit akarsz? – nézett rá morcosan Sasori.

• Megyünk fagyizni, gondoltam szólok nektek is – felelte a fiú.

• Ez igazán önzetlen gondolat. Ki vesztegetett meg? – gúnyolódott Sasori.

• Hé, csak gondoltam, ez egyszer kedves leszek – emelte fel a kezét védekezően Hidan.

• Felőlem mehetünk. Jól jönne most egy kis fagyi – mondtam, bár kíváncsi voltam, mit akart mondani Sasori. Végül ő is beleegyezett, és tizenhárom fős kis csapat együtt elvonult fagyit venni. Ahol lepakoltunk, ott ettük meg. Kakuzu hamar lelépett, és miután Kisame és Hidan is befalták a sajátjukat, összevesztek valamin, és elrohanta az úszómedence felé. Katara és Tobi elmentek sétálni, Zsany és Kikki ketten elvonultak egy meleg vizes fürdőbe, a többiek pedig itt maradtak. Itachi és Deidara elnyúltak a földön, Pein és Konan pedig felálltak, hogy kidobják a szemetet. Sasori felém fordult.

• Áruld el ki az! – kérte. – Megesz a kíváncsiság!

• Jó étvágyat neki – szólt közbe Itachi.

• Ki kicsoda? Engem is avass be! – kapott rá a témára Deidara. Nem feleltünk neki.

• Hát jó… nem! Barkochbázzunk, jó? Találd ki – ajánlottam.

• Én is! Mit kell kitalálni? – szólt közbe azonnal Deidara.

• Szerelmes – vetette oda mintegy mellékesen Sasori. – De legyen. Kitalálom. Fiú iga? – Ezen nevetnem kellett.

• Hát persze! – feleltem.

• Akkor jó. Öm… Akatsukis? – Ó, a francba rögtön az elején a legkisebbre szűkítette a kört. Mit volt, mit tenni, bólintottam. Erre persze Deidara és Itachi is felkapták a fejüket.

• Hm… magas? – folytatta Sasori.

• Magasabb, mint én – feleltem. Direkt nem adtam egyenes választ.

• Ő... barna hajú?

• Nem. Nincs is barna hajú az Akában… – ráztam a fejem.

• Szőke? – kapcsolódott be Deidara poénosan.

• Hogyne – feleltem szinte megvetően. Mivel neked ott van Kikki. Én csak szemedbe vagyok belezúgva.

• Jól van, na csak megkérdeztem… de azért jó tudni. – Vigyorgott. A szememet forgattam.

• Fekete? – szólalt meg Itachi. Nevetve ráztam a fejem.

• Rövid hajú? – kérdezte Sasori.

• Igen…

• Világos haja van?

• Igen… – Már közel jár. Nem maradt senki. Csak ő meg Hidan. De Hidannak ott van Zsany… Ja, meg Pein. De neki meg Konan. Innen már rájöhetne, hogy ő az. Elsápadtam az izgalomtól, de nem vette észre.

• Halhatatlan? – Remegve bólintottam, de meglepetésemre csalódottság ült ki az arcára.

• Hidan az? – kérdezte. Hitetlenkedve megráztam a fejem.

• Dehogy, neki barátnője van!

• Akkor meg ki az? Magas, világos, rövid haja van és halhatatlan… ki ilyen még az Akában? – tűnődött. Nem igaz, hogy nem esik le neki… Láttam, hogy már Deidara is némán röhög. Ő már rájött.

• Komolyan nem tudom, ki az? – Nem bírtam kimondani, de Itachi kisegített.

• Te vagy az, te idióta! – kiáltott rá Sasorira. A fiú döbbenten megdermedt,

• Én? – nézett rám megerősítésre várva. Bólintottam.

• De… de hát… én… – hebegte. Nem tudta mit mondjon. Zavarban voltunk mind a ketten.

• Én…én…. – futott neki újra.

• Tudom, te másba vagy szerelmes – siettem a segítségére.

• Nem, én… én… én nem… én… te… – kezdett elegem lenni az „én” szóból. Szegény nagyon összezavarhattam most.

• Bökd már ki, hogy szereted, te szerencsétlen! – szólt közbe Itachi. – idegesít a dadogásod. - Mi van? Sasori végül kinyögte.

• Én végig beléd voltam szerelmes – hadarta. Csak pislogni tudtam. Kicsit közelebb jött.

• De szavak nélkül egyszerűbb kifejezni magam – mondta megbátorodva és egész egyszerűen megcsókolt. Becsuktam a szemem. Hallottam, hogy a két szemtanú tapsolni kezd. Le akartam ütni őket, de nem volt időm. Hirtelen valaki megköszörülte felettünk a torkát. Szétrebbentünk és felnéztünk.

• Pein-sama… – nyögtem és elsápadtam.

• Ó, Pein, íme a legfrissebb párocska! – csicseregte Deidara.

• Nagyszerű – sóhajtotta fejcsóválva Pein. Most mi van? Nem értettem. Kicsit még nézett minket, aztán látványosat sóhajtva elvonult Konannel. Összenéztünk Sasorival, aztán Ist… na jó, Jashin tudja miért, kitört belőlünk a nevetés, amihez később Deidara is csatlakozott.

• Azt hiszem, ezen a napon hivatalosan is Sasori barátnője lettem…

   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés