NE LOPJ! Ez a saját történetem, és nem díjazom, ha valaki ellopja, amit én írtam, a saját fantáziámmal. Arra allergiás vagyok ;) Ne tedd fel más oldalakra a megkérdezésem nélkül. Köszöntem ;)

Alap anime (csak a szereplők): Naruto Shippuuden
Író: én (Yunie/Suki) és legjobb barátnőm, Barbi.
Szereplők: Suki - én, Barbi - Barbi, Katara - Húgom ^^, Kikki - egy barátnőm karaktere, Alex - Barbi kitalált karaktere. A többiek az említett animéből vannak.
Hosszú lett, de én csak hosszú történetet tudok írni xD Remélem tetszik ^^ Majd írjátok meg :3

• Suki!

Arra ébredtem, hogy Katara, a fogadott húgom beleüvölt a fülembe.

• Mi van már? - kérdeztem álmosan.

• Ma este szilveszter! - visította izgatottan a lány.

• És ezért keltettél fel hajnalban? - fakadtam ki.

• Hajnal?! Tizenegy óra van! - mutatott a faliórára Katara. - Na mindegy. Nem, nem ezért keltettelek fel! Pein-sama most írt egy levelet, kibérelt egy házat a faluban, ahol az Akatsuki fog szilveszterezni! De hívhatsz vendéget is, tudom kire gondolsz, de most komolyan, ezért nem érné meg kiugrani az ágyból?

• Katara, túl sokat beszélsz – morogtam fáradtan, és a fejemre húztam a takarót.

• Ajj, Suki, te egyáltalán nem hallottad, amit mondtam?! - üvöltötte a fülembe Katara. Az erős hangerőre felsikítottam, és kifordultam az ágyból.

• Jó reggelt! - vigyorgott elégedetten Katara.

• Ismételd meg, mit is mondtál, légyszi...

• Pein bérelt egy nagy, kétemeletes házat szilveszterre, ahova, ha akarod, Barbiékat is meghívhatod, megengedték, direkt neked megkérdeztem!

• Azta! - Azonnal felugrottam, ahogy belegondoltam, hogy a szilvesztert egyszerre ünnepelhetem az Akatsukival és a legjobb barátnőmmel! Egy külön házban!

• Jó, hogy leesik! Végre ráhajthatsz Sasorira!

• Miért akarnék én ráhajtani? - kérdeztem közömbösen, de valójában zavarba jöttem.

• Mert bele vagy zúgva! - énekelte Katara, és rám ugrott.

• Rendben, ezzel nem vitatkozom – láttam be.

• Tudod mire vágyok én? - váltott témát hirtelen, és ennek örültem.

• Nem. Mire?

• Egy csókra. Szilveszterkor, pontban éjfélkor – álmodozva elterült rajtam.

• Tőlem? - szörnyülködtem.

• Te jó ég, dehogy! Tobitól, te buta! - pöckölt oldalba a lány.

• Megnyugodtam... - lélegeztem fel.

• És ezért mindent megteszek majd! Úgyhogy ne hozz rám szégyen, onee-chan, és te is tegyél meg mindent, hogy megszerezd Sasorit! - parancsolta határozottan.

• Rendben... igazad van! Megszerzem magamnak! - határoztam el keményen, szinte csatakiáltással, mire Katara elnevette magát, majd hamarosan én is...

A meghívás este hat órára szólt, így Katara négy órakor már utasított a készülődésre. Lefürödtem, hajat mostam, majd együtt megszárítottuk a hajunkat. Katara egy copfba fonatta velem hosszú, fekete haját, elől begöndörített tincset hagyott. Én csak kivasaltam a hajam, és ennyi. Felöltöztünk valami egyszerű, de mégis szép bulis ruhába, és fél hatkor elindultunk. Nem tudtuk milyen messze van a ház, Pein csak egy címet adott. Kiderült, hogy nincs messze. Negyed óra alatt odaértünk, így már háromnegyedkor ott toporogtunk az ajtóban.

• Ez a ház olyan nagy! - ámuldozott Katara.

• Akkor lesz helyed Tobival kettesben elvonulni – jegyeztem meg.

• Ó, ez jó ötlet! - vigyorgott. Mire tovább fantáziálhatott volna hangosan, Pein ajtót nyitott.

• Huh, de koraiak vagytok ti is... - sóhajtott.

• Mi is? - értetlenkedett Katara.

• Dei és Kikki is megjöttek már. Azt mondták, fél órával előbb jönnek, nehogy véletlenül lemaradjanak valamiről... Ti is ezért jöttetek? - nézett rám vádlón.

• Dehogy, csak nem tudtuk, hol van a hely, ezért korán indultunk.

• Hát jó. Na, gyertek be, mert ti lesztek a mirelit-vacsora!

Gyorsan beléptünk. Egyből a konyhát pillantottuk meg, ami hatalmas volt. Közepén egy hatalmas asztal foglalt helyet, rajta kajával és piával. Deidara és Kikki a földön ültek, és szórakoztak valamivel, hozzá pedig nagyokat nevettek.

Kabátunkat gyorsan felakasztottuk, és bementünk a konyhába. Erre a párocska felemelte a fejét, és elvigyorodtak.

• Szijasztok! - ugrott fel Kikki vidáman, és megölelt minket.

• Van édesség? - kérdezte rögtön Katara.

• Hát persze! - felelte Kikki, és megmutatta a lánynak.

• Szia, tökmag! - köszöntött Deidara hatalmas vigyorral az arcán.

• Ne már, ne hívj így, olyan égő! - feleltem.

• Régen szeretted – védekezett a fiú ártatlan mosollyal.

• Ja, amikor tíz éves voltam!

• De úgy illik rád, olyan pici vagy! - nevetett fel, és összeborzolta a hajam.

• Kösz – morogtam, de hagytam, hadd csinálja, a hajamnak már úgyis mindegy. Hirtelen csöngettek, és a következő, aki megérkezett Sasori volt, egyedül.

• Hé, hagyd abba! - szóltam rá a bátyámra, és ellöktem magamtól. Értetlenül pislogott, én gyorsan megigazítottam a hajam. Deidara az ajtóra pillantott, és mikor meglátta, ki van ott, újra elvigyorodott.

• Danna! - kiáltott fel, és kitárt karokkal elindult Sasori felé. Azonban nem ért el odáig, Katara száguldó szélvészként letarolta, így ő elvesztette az egyensúlyát, nekem esett, és mind a ketten a földön kötöttünk ki. Kikki „kicsi a rakás!” kiáltással ránk ugrott. Miközben megpróbáltam kimászni alóluk, hallgattam Katara hangját:

• Hol van Tobi? Veled kellett jönnie! - reklamált. Tipikus ő...

• De nincs velem, fogd már fel! - tagadta indulatosan Sasori.

• De, de, de! Legalább tudnod kell hol van! - kiáltotta a lány.

• Miért kéne tudnom? - kiabálta vissza a fiú. Hirtelen a lépcső alól vidám köszönés harsant.

• Hali! - Rögtön tudtam, hogy Tobi volt, és tudta ezt Katara is.

• Tobi-san! - kiáltotta izgatottan Katara. Épp ekkor sikerült kimásznom a pár alól, és láttam mit csinált. Kár volt. A korláthoz futott.

• Katara, ne! - Odarohantam, de elkéstem. A lány leszökkent a korlátról, egyenesen Tobira, így elterültek. Arra számítottam, hogy Tobi kiakad, de csak elnevette magát, és megsimogatta a lány haját.

• Szia, Katara-chan! - köszöntötte mosolyogva. Neki aztán könnyű dolga lesz...

• Na, ez elég furcsa volt – szólalt meg mögöttem Sasori. Uh, róla el is feledkeztem...

• Igen, bocs... - feleltem zavartan.

• Ne te kérj bocsánatot! - nevetett fel. - Amúgy van valami pia? Szomjan halok.

• Aha, persze! - mondtam.

• Akkor igyunk valamit! - Megfogta a kezem, és bementünk a konyhába.

• Úgy tűnik, mindenki pontosan akar érkezni – szólalt meg Konan a konyhapult mögül. Éppen popcornt készített.

• Legalább hamarabb szórakozunk! - mondta Kikki és felpattant.

• Aha, az jó lenne – feleltem, és bambán ittam a kólából, amit Sasori töltött nekem. - Oh, amúgy köszi – fordultam a fiú felé zavartan. Csak elmosolyodott, de nem felelt. Én meg elolvadtam a mosolyától, de annyira elbambultam, hogy észre se vettem, amikor Barbi megérkezett. Úgy jöttem rá, hogy Sasori hirtelen elfordult tőlem, és integetett valakinek. Erre „felébredtem”, és odakaptam a fejem. Barbi éppen levette a kabátját. Gyorsan odafutottam hozzá.

• Szia! - kiáltottam, és a nyakába ugrottam.

• Szia. Köszi, hogy meghívtál ide. Nem tudom, hol töltöttem volna máshol a szilvesztert...

• Én mindenképpen veled akartam, úgyhogy, ha nem jöhettél volna ide, veled lettem volna otthon!

• Áh, tuti nem, össze akarsz jönni Sasorival, azért vagy itt. Katara mondta – vigyorgott rám Barbi. Gyorsan körbepillantottam, és amikor nem látott senki, elkaptam Barbi kezét, és felhúztam a lépcsőn, majd megálltam a lépcsőfordulóban.

• Mi van? - kérdezte értetlenül.

• Figyelj, bele vagyok zúgva Sasoriba, de teljesen zavarban vagyok, ha vele beszélek! Ma este össze kell jönnöm vele, akármi történjen is! Szilveszter éjjel van, a szerelmesek ilyenkor indulnak be!

• Az éjféli csókra gondolsz? - kérdezte mosolyogva.

• Igen... de attól is félek! Még sosem csókolóztam, mi van, ha annyira rosszul csinálom, hogy Sasori otthagy, vagy nem is tudom...

• Ettől nem kell félned, ez csak jön... - nyugtatott Barbi.

• Suki! - kiabált fel a lépcsőn Pein. - Itt a haverod!

• Gyere csak be, Alex, majd megyek! - kiáltottam le, és visszafordultam Barbihoz.

• Alex itt van? - kérdezte izgatottan a lány.

• Csak miattad hívtam el – feleltem. - A fejembe vettem, hogy összehozlak titeket.

• Ú, de aranyos vagy! - kiáltott fel. - Oké. Akkor én meg a fejembe veszem, hogy összehozlak Sasorival!

• Rendben! - egyeztem bele. Éljen!

• Na, akkor most köszöntöm, oké? - mondtam. Izgatottan bólintott. Visszatértem a bejárathoz.

• Szia, Alex! - köszöntöttem. - Hogy vagy?

• Remekül. Mert látom, hogy Barbi is itt van – felelte vidáman.

• Szóval tetszik neked? - kérdeztem rá azonnal. Titokzatosan vállat vont, majd bement a konyhába, hogy csatlakozzon a fiúkhoz. Amint elment, Barbi szökkent mellém a lépcsőről.

• Mit mondott? - érdeklődött.

• Örül, hogy itt vagy – feleltem.

• Ez jó jel! - Azzal vidáman bepattogott a konyhába inni.

• Rendben, mindenki itt van! - szólalt meg Pein.

• Mindenki? - értetlenkedtem. - Hidan? Zsany? Kisame? Itachi? Kakuzu? - soroltam.

• Hidan és Zsany kettesben töltik a szilvesztert – tájékoztatott Kikki az asztal alól. - Itachi pedig az emeleten van. Kisame és Kakuzu pedig mit tudom én mit csinálnak.

• Mit csinálsz az asztal alatt? - tudakolta Sasori, és bekukkantott a helyszínre.

• Dei szétszórt egy rakat cukrot (véletlenül), és azt ígérte, hogy ha összeszedem neki az összeset, kapok nyalókát! - magyarázta a lány lelkesen.

• Cukor! - kiáltotta Katara, és Tobival együtt az asztal alá vetette magát.

• Ezeket aztán könnyű cukorral megvesztegetni... - jegyezte meg Barbi. Bólintottam.

• Valaki szólna annak a depis menyétnek, hogy ideje bevonnia magát a forgalomba? - mondta Pein.

• Megyünk – vállaltam be, és karon ragadtam Barbit, de hirtelen Sasori termett mellettünk.

• Majd én felmegyek veled – jelentette ki. Rámosolyogott Barbira és elindult felfelé.

• Na, rugdosd le azt a csigát a lépcsőn, és zárkózz be a szobába Sasorival! - kacsintott rám Barbi.

• Ha merem – feleltem, és Sasori után siettem. Mire felértem, ő már rángatta kifelé Itachit.

• Pein követeli, hogy menj le te is – mondta.

• Jó, de nem maradok sokáig. Fáradt vagyok – morogta, és lement.

• Szép munka – mondtam.

• Tudom, hogyan kell kezelni az antiszocokat – felelte vállat vonva. El akartam indulni lefelé, de felemelte előttem a kezét.

• Valami gond van? - kérdeztem.

• Á, nem – felelte. - Csak azt szeretném megkérdezni tőled, hogy kijönnél-e velem a kertbe éjfélkor? Rengeteg tűzijáték van ilyenkor, és az annyira... - Tartott egy kis szünetet, aztán válaszolt. - Szép...lenne.

• Kimegyek, persze – feleltem ragyogó arccal.

• Helyes. Mindenképpen egyedül legyél, rendben?

• Persze – bólintottam.

• Tökéletes! - mosolygott, és elindult lefelé. Egy pillanatra odafagytam a boldogságtól, de aztán észbe kaptam, és lesiettem Barbihoz.

• Barbi! Sasori megkért, hogy menjek ki vele éjfélkor! - újságoltam.

• Ez klassz! Ezek szerint neked összejön.

• Neked is fog! Van egy tervem!

• Félek a terveidtől.

• Csak figyelj! - Beléptem a konyhába. - Figyelem! Ki akar mersz vagy felelszezni?

• Mit csinálsz? - kérdezte Barbi.

• Türelem! - Mindenki lelkesen ült körbe a konyhapadlón. Pein fogott egy üres üveget, és ő is helyet foglalt.

• Kezdésnek király ötlet – mondta. - Te kezded.

• Én is úgy gondoltam – feleltem komolyan, majd a bal oldalamon ülő Sasorihoz fordultam.

(Barbi)

Tekintve, hogy a játék Suki tervének része, kicsit féltem, mit akarhat. Odahajolt Sasorihoz, aki elvigyorodott, és bólintott valamire.

• Mi a terved? Kezdek félni – fordultam Sukihoz.

• Össze akarsz jönni Alexel, nem? Akkor most figyelj. Kreatív vagyok, és lényegre törő.

• Azt akarod, hogy játék során kipörgeted, mer, és... - Nem engedte befejezni, megpörgette az üveget, és a kőpadlón való csörömpölés miatt nem tudtam végigmondani. Ajajj, ez így nem jó... nem akarom Alexre kényszeríteni a dolgot! Az üveg természetesen Alexnél állt meg. Persze, hiszen Suki összejátszott a bábmester pasijával...

• Mersz vagy felelsz? - kérdezte ravaszul Suki.

• Merek – vágta rá Alex.

(Innentől az író: Barbi.)

Valahogy sejtettem, hogy merni fog. Én viszont nem. Ha Suki komolyan azt akarja... nem... én nem fogom megtenni.

• Helyes – válaszolta Suki. Összekuporodtam, és átkaroltam a térdeim. Ne tedd ezt, Suki. Mégse akarom. - Akkor... válassz egy lányt, akivel csókolózol.

• Most? - kérdezte Alex. Éreztem magamon a tekintetét, és nyeltem egyet.

• Hát... igen. Nem sok időnk van éjfélig.

• De csak ha ő is akarja. - Nem! Nem akarja! Nehogy engem válassz, mert berezeltem. Eltelt néhány perc. Lopva Alexre néztem, engem bámult.

• Válassz már! - kiabált türelmetlenül Itachi.

• Deidarát választom – nyögte ki végül. Kikki felsikított.

• De Deidara férfi!!! Illetve valami olyasmi – szólt közbe Suki.

• Kösz, Suki... - válaszolt Deidara gúnyosan.

• Jaa... nem tudtam. Akkor... Betennétek egy jó kis lemezt a lejátszóba?

• Ez nem romantikázás! Válassz már! - pattant fel Suki. - Most, hogy tisztáztuk, hogy Dei férfi. Válassz!

• Barbit választom – jelentette ki határozottan. Bakter Alex... muszáj volt? Suki oldalba bökött, de nem mozdultam meg. Alex elém sétált, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Felnéztem rá. Megfogtam a kezét, gyengéden felhúzott.

• Akkor... hogy csináljuk? - kérdeztem zavartan.

• Héj, srácok... muszáj előttetek? - kérdezte Alex.

• Igen! Mert úgyis kamuznátok nekünk. - szólalt meg Suki. Gyengéden megrúgtam a barátnőmet, és visszafordultam Alexhez.

• Na, nyelves nyálast! - kiáltott közbe Deidara. Mindenki egyszerre kiabálni kezdett.

• Nyelves nyálast! Nyelves nyálast!... - Alex röhögve közelebb lépett. Megfogta a kezem, lehunyta a szemét, és közelebb hajolt hozzám. Éreztem, hogy Suki meglök, mire Alexnek estem, és megcsókoltam.

(Innentől az író: Suki, vagyis én xD)

• Ez az! - ujjongott Suki, és hatására mindenki tapsolni kezdett, valaki még fütyült is. Egy idő után abbahagytuk.

• Csak a játék kedvéért – szögezte le Alex, de a csókjából éreztem, hogy többről volt szó... Lelkem ugrándozott, szívem hevesen dobogott. A csók után Alex mellém ült. Ez annyira aranyos tőle...

(Suki)

Reméltem, hogy a tervem sikerrel járt, és Alex előbbi kijelentése ellenére még a kapcsolatuk működni fog.

• Na, Alex húzz bele, és pörgess! - mondtam.

• Jó, ne sürgess! - Azzal a fiú megpörgette az üveget. Mielőtt az üveg megállt volna, kivágódott a bejárati ajtó, és betoppant Kisame.

• Egy csöppet elkéstél – fogadta Pein.

• Ne haragudj, elaludtam – magyarázta Kisame.

• Aludtál? - értetlenkedett Konan.

• Előre. Hogy bírjam az éjszakát.

• Hát oké. Pattanj ide, üvegezünk!

• Oh, király, ki jön? - Kisame azonnal letelepedett közénk.

• Alex. - A fiú újra megforgatta az üveget, ami Kisaménél állt meg.

• Ilyen az én szerencsém. Na de, merek! Nem vagyok betoji.

• Oké. Akkor hozz nekem hideg üdítőt a hűtőből!

• Ennyi? De bébis feladat... - Kisame felállt, és a hűtőhöz sétált. Azonban alighogy kinyitotta a hűtőajtót, valami undorító, zöld folyadék csattant az arcába. Alex és Deidara összecsapták a tenyerüket. Nem értettem, mi folyik itt.

• Ez meg mi a rák, takony? - kérdezte Kisame. Ki találta ezt ki?

• A szőkék! - kiáltott fel boldogan Deidara.

• A szőkék nem olyan okosak – tagadta Kisame, miközben a csaphoz ment lemosni az arcát.

• Jah, tudom, Alex volt a fő-kitalátor... ő nem csak szőke, hanem okos is.

• Áh, a rák vinne el... - morogta Kisame. Kuncogtam.

• Ez jó poén volt – dicsértem tesómékat. - Na, te jössz, Kisame.

• Hát jó. - Miután az összes trutyitól megszabadult, visszaült köreinkbe, éas pörgetett. Deidara lett kiválasztva.

• Oh, remek ez jó – csapta össze a tenyerét Kisame. - Mersz vagy felelsz?

• Merek Nem ijedek meg tőled! - felelte elszántan Deidara.

• Oké. Ez esetben, készülj fel, mert irtó perverz feladatot kapsz!

• Khm... tizenegy óra, Katara, lefekvés! - szóltam közbe. Meg akartam védeni húgomat Kisame fantáziájától.

• Oké! - pattant fel Tobi, és karon ragadta Katarát.

• Félreértés ne essék, nem Tobival van lefekvés! - mondta Barbi.

• Csak játszunk éjfélig! - védekezett Katara, és elvonultak.

• Most már mondhatod, Kisame – fordultam felé.

• Okés. Na szóval, Dei... ez elég durva készülj fel... ha tényleg férfi vagy, mutass valami férfiasat. Ha érted a célzást...

• Te jó ég! - döbbent le Kikki, akinek leesett. Nekem is. És Sasorinak is...

• Az nehéz lesz. Nincs mit – mondta gúnyosan.

• Azért szerintem van mit – szóltam közbe. - Mikor utoljára láttam, még volt ott valami...

• Suki! - kiáltott fel döbbenten Deidara.

• Mi van? Ciki bevallani, hogy ötévesen a húgoddal fürödtél?

• Hát de...

• Hé, én is fürödtem együtt a bátyámmal, amikor kicsi voltam! - szólt közbe Kikki.

• Tényleg? - csodálkozott Deidara és Itachira pillantott, aki szándékosan nem nézett oda.

• Bár talán több időt töltött a kádban Sasukével... - morfondírozott Kikki. Mindenki nevetett, mire Itachi elment.

• Érzékeny pont, egyenlő depivel – összegeztem a végkifejletet.

• Nem baj... - mondta Kikki.

• Na szóval, Deidaa... csináld! - parancsolt a fiúra Kisame.

• Dehogy csinálom! - mondta Deidara.

• Oké, de amúgy vetkőzős a játék, szóval valamit így is le kell venned – jelentette be Konan.

• A fenébe... - morogta Deidara, és levette a felsőjét. Kikki szeme felcsillant, és hozzábújt a fiúhoz, én meg mosolyogva a fejemet ráztam.

• Pörgess, Dei! - mondtam. Bátyám megragadta az üveget, és jól megpörgette. Sasorinál állt meg.

• Felelek. Kisamétől tanulva, inkább felelek – mondta a fiú.

• Rendben. Mit csináltál tegnap este kilenckor a szobádban? - kérdezte. Nem tudtam, mire jó egy ilyen kérdés. Mégis mit csinálhatott volna, ami annyira durva?

• Vetkőzök – vágta rá Sasori, és levette a felsőjét. Úristen, de jól néz ki... a szemem csak csillogott.

• Mégis mi olyan titkos benne?

• Nem rád tartozik – mondta Sasori zavartan.

• Öm... pörgess! - mondtam Sasorinak. Nem akartam zavarba hozni, mert láttam, hogy személyes a dolog... bár engem is rohadtul érdekelt, mi lehet...

• Sasori végül kipörgette Barbit.

• Én merek. Bevállalós vagyok – közölte a lány. Alex rávigyorgott, én meg mosolyogtam.

• Szükséged lesz rá. A feladatod ugyanis nem más, mint kiállsz az utcára sikítozni, mindezt fehérneműben, és ha meglátsz egy embert, odamész hozzá, és azt mondod: „Fázom, melegíts fel!” függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető – fejtette ki Sasori. Többség röhögni kezdett, nekem tátva maradt a szám. Ez a srác kegyetlen és kreatív...

• És ha épp Jiraiya mester mászkál az utcán, akkor megszívtad – mondta Konan, mire Pein fuldokolni kezdett a röhögéstől.

• Ezt nem gondolhatod komolyan... - nyögte ki Barbi.

• Azt mondtad bevállalós vagy – vont vállat Sasori.

• Nem így értettem...

• ha nem csinálod, pólót le! - mondta perverz szemekkel Kisame.

• Hadd gondolkodjak – mondta Barbi. Hallottam, hogy Alex odasuttog neki.

• Nem engedlek ki az utcára fehérneműben.

• Én se akarok kimenni – mondta végül Barbi. - Vetkőzök – jelentette ki, és ő is levette a pólóját. Egy vékony trikó volt alatta.

• Francba – sóhajtott csalódottan Kisame. - Na, te jössz, kislány! - Barbi is pörgetett, a sor most Peinen volt.

• Mersz vagy felelsz? - kérdezte Barbi.

• Merek. Hiszen az istenek semmitől sem félnek! - mondta Pein.

• Szuper. Ez esetben smárold le Deidara kezét! - mondta Barbi.

• Mi?! - kiáltott fel pein döbbenten.

• Azt mondtad, semmitől sem félsz!

• Leszámítva Deidara kezeit...

• A bal kezem már vár! - poénkodott Deidara és Pein arcába nyomta a kezét.

• Fúj, vidd innen az undorító mancsod!

• Előbb smárolj vele! - mondta Barbi.

• Blee, jó... - vállalta be végre a férfi. Nyelt egyet, megfogta a bátyám kezét, becsukta a szemét, és megcsókolta a száját. Röhejes volt, így mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Dei is. Hirtelen pein felpattant és elrohant a fürdőbe.

• Agyag íze van! - ordította közben.

• Oké, szerintem itt hagyjuk abba – mondta Konan még mindig a nevetéstől rázkódva. A többiek helyeseltek, én is beleegyeztem.

• Mindjárt éjfél – mondta kikki, és közelebb bújt Deidarához.

• Kimegyünk a kertbe előkészíteni a tűzijátékot – mondta Deidara.

• Vettetek? - kérdeztem csodálkozva.

• Nincs szilveszter éjféli tűzijáték nélkül – mondta a fiú, felállt, felsegítette a kabátot Kikkire, és kimentek.

• És éjféli csók nélkül – jegyezte meg Barbi.

• Ó, Suki... megígérted – szólalt meg hirtelen Sasori, felállt, és felment az emeletre.

• Itt sok új szerelmes pár alakul – állapította meg Kisame. - Nekem nem hoztatok barátnőt?

• Menj Itachihoz. Ő is egyedül van – mondta Barbi. Felkelt, és az ablakhoz sétált.

• Már most van pár tűzijáték – szólt Alex, a lányhoz sétált, és átkarolta a derekát.

• De cukik vagytok – suttogtam. Örültem, hogy boldogok.

• Igen, baromi cukik vagyunk, viszont, csak hogy tudd, öt perc múlva éjfél – mondta Barbi.

• Igaz! - Felpattantam, kimentem a hátsó kertbe és vártam. Közben láttam Kikkit és Deidarát, ahogy kicsivel messzebb, majdnem a ház mögött szúrkálják a földbe a tűzijátékot. Nem sokkal később jött Sasori.

• Már itt vagy? - kérdezte meglepetten.

• Nem akartam elhalasztani az éjfélt – feleltem zavartan.

• Jól tetted. - Közelebb lépett hozzám. - Már nincs sok hátra, nézd az órát! - Bepillantottunk a konyhába a hátsó ajtón keresztül.

(Barbi)

• Szerinted nem kéne szólni Katarának, hogy mindjárt éjfél? - kérdeztem Alextől.

• De. Itt vannak az alsó szobában – lépett Alex a fürdő meleltti ajtóhoz. Bekopogott, és benyitott.

• Hahó, éjfél... - Elakadt, ahogy meglátta, hogy mit csinálnak. Az ágyon feküdtek, Katara Tobi mellkasára támaszkodott, és csókoloztak. - ...lesz. - fejezte be Alex. Befejezték, és ártatlan arccal ránk néztek.

• Tudjuk – felelte Katara.

• Gyakorlunk – vigyorgott Tobi.

• Csukd be az ajtótm, ha kimész, köszi! - mondta Katara és újra megcsókolta a fiút. Alex azonnal rájuk zárta az ajtót.

• Suki húga jól halad, vajon a nővére hogy áll? - kérdeztem. Alex vállat vont.

• Menjünk az emeltre, ott jobban látni a tűzijátékot. - Bólintottam, és felmentünk.

(Suki)

• Még egy perc – szólalt meg Sasori.

• Igen... - Közelebb lépett hozzám.

• Tudod, hogy miért hívtalak ki? - kérdezte.

• Csak remélem – feleltem.

• Azért, mert... - Öt másodperc... négy... Még közelebb hajolt, és átkarolta a derekam. Kettő másodperc...

• Szeretlek – mondtam ki a gondolatom, kezemet átkulcsoltam a nyakán, és megcsókoltam. Mindezt az utolsó másodpercben, csókomat a legjobb időre időzítettem... A távolból harangot hallottam, nagy durrogásokat, belülről zenét. Én nem törődtem semmi mással, csak Sasorival, ugyanis ahogy reméltem, azonnal visszacsókolt. Már egy hosszú ideje csaókolózhattunk, mert hirtelen eldurrant felettünk jó pár tűzijáték.

• Boldog új évet! - kiabálta kórusban Kikki és Deidara. Sasori elengedett, és belém karolt.

•  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés