NE LOPJ! Ez a saját történetem, és nem díjazom, ha valaki ellopja, amit én írtam, a saját fantáziámmal. Arra allergiás vagyok ;) Ne tedd fel más oldalakra a megkérdezésem nélkül. Köszöntem ;)

Alap anime (csak szereplők): Naruto Shippuuden 
Író: én (Yunie/Suki)
Szereplők: Suki - én és az említett anime karakterei (+ mellékszereplők).

Az első csók

Örültem, hogy az Akatsuki tagjai teljes mértékben megbíztak bennem és nem utolsó sorban befogadtak maguk közé. Korábban még bizonytalanok voltak velem szemben, csak egy kicsit, egy-két szó erejéig szóltak hozzám. Most viszont úgy érzem, kedvelnek. Ez abban nyilvánult meg, hogy elhívtak egy tengerparti nyaralásra (személyesen Pein jött ide hozzám), mivel mégis csak Sasori barátnője vagyok (kb. egy hete…).

„Civilként” ment mindenki, de nem is bánták. Rögtön első nap lementünk a partra. Mindenki feltalálta magát. Konan és Pein elvonultak kettesben, Hidan és Zsany egy pálmafa árnyékában feküdtek. A „kis” jashinista Csajsziját kényeztette, éppen a hátát kenegette naptejjel.

Katara és Tobi egy szerencsétlen rákot (név szerint „Sajtot”, becenevén „Cheesy-t”) kergettek, aminek a vége az lett, hogy Cheesy ráakaszkodott Tobi orrára, így a fiú eszeveszett ordításban tört ki és belerohant a vízbe.

Kikki és Deidara homokvárat építettek a parton, a lány igyekezett bevonni örökké depis bátyját is, de végül annyira megelégelte Itachi komor auráját, hogy Deidara segítségével belehajította a vízbe, és egy vízi birkózó-versenyben törtek ki, miközben Kisame körülöttük szurkolt.

Kakuzu a partot járta pár elhagyott érméért kutatva, Zetsu pedig otthon maradt kertészkedni.

Sasori és én a parton feküdtünk, egymás mellett. Ahogy korábban mondtam, kb. egy hete járunk még csak(van az több is), pedig már hónapok óta lógok velük. És még nem csókolt meg. Persze, tudom, egy kapcsolat nem csak a csókról, meg ezekről szól, de mégis…olyan jó lett volna… Pedig én azt hittem, ő majd valami perverz kalandvágyó pár lesz…igen, sokat olvastam a skorpiókról korábban…

Ahogy így magamban róla gondolkodtam, egyszer csak megfogta a kezem.

• Hogy tetszik a part? – kérdezte.

• Gyönyörű – feleltem.

• Akárcsak te – Erre nem tudtam mit mondani, jobb híján elpirultam. - Örülsz, hogy befogadtak, és itt lehetsz?

• Igen, kedves volt Peintől, hogy elhívott… – válaszoltam zavartan.

• Kedves? Ha te mondod…

• Miért, mi a baj vele?

• Semmi – mondta azonnal – Felejtsd el. – Hirtelen oldalra gurult, és fölém magasodott.

• Eltakarod a napot – Nevettem fel.

• Nem. Csak árnyékot adok, hogy ne égj le – felelte, megvonva a vállát, jelezve, hogy nem erről szeretne társalogni. Csak közelebb hajolt. Úristen, most?! Na ne, nem készültem fel, vagy valami… Nem hajolt tovább, egyszer csak megállt.

• Sasori? – kérdeztem értetlenül.

• Én… – kezdte bizonytalanul. Zavarba jött. – Bocsi – motyogta, és gyorsan legurult rólam. Hát ez fura volt. Rövid ideig nem szólalt meg, aztán végre felém fordult. A hangja teljesen más volt, mint pár perccel korábban.

• Van kedved úszni egyet? – kérdezte. – Itachiékat elnézve kellemes lehet a víz. – odanéztem. Itachi éppen Deidarát fojtogatta a vízben, Kikki és Kisame pedig valamilyen okból a hasukat fogták a nevetéstől.

• Aha, jónak tűnik – helyeseltem elég idiótán.

• Akkor menjünk be – Feltápászkodott, majd felsegített engem is. Ledobta a papucsát és belegázolt a vízbe. Én előbb levettem a nadrágom, és utána léptem bele… de rögtön felkiáltottam.

• Ez jéghideg!

• Ja bocs, én nem éreztem – mondta szégyenlősen, és a kezét nyújtotta felém.

• Gyere, majd én beviszlek!

• Hát, nem is tud… – Még be sem fejeztem, máris könnyedén ölbe kapott, és berohant velem a vízbe.

• Hideg, hideg hideg, hideg! – hisztiztem, és lábammal kapálóztam. – Tegyél le! – követeltem.

• Nekem itt csak lábujjhegyen ér le a lábam, és már úgyis vizes vagy, de te tudod – mondta és elengedett. Gondoltam, úgyse sokkal magasabb nálam, nekem is leér majd a lábam…Tévedtem. Felsikítottam, és elsüllyedtem, de még így is hallottam a nevetését. Határozottan megragadta a karom és kihúzott a vízből. A nyakába kapaszkodtam, mint egy mentőövbe…

• Igazad volt – nyögtem ki nagy nehezen, mert lenyelem egy adag sós vizet, sőt inkább vizes sót. Megveregette a hátam.

• Jól vagy? – kérdezte elnézően mosolyogva.

• Ja. Inkább lebegek – mondtam, elengedte és elterültem. Hagytam, hogy a só a vízre dobjon. Ő fölém úszott, és a vizes hajamat cirógatta. Olyan jó volt…

• Nem rossz, igaz? – kérdezte.

• Mi? – kérdeztem vissza.

• A tenger… – felelte és elmutatott a távolba, a végtelen tenger felé. Nem rossz? Szinte tökéletes volt. A nap megcsillant a gyönyörű, mélykék vízen, a hullámok habot verve csapódtak a partra. Olyan romantikus…

• Jó lenne kisodródni a nyílt tengerre… – jegyeztem meg halkan.

• Csak mi ketten… – folytatta a gondolatmenetem. Nem szóltam, csak bólintottam. Abbahagytam a lebegést. Szembefordultam vele és átöleltem a nyakát, lábamat összefontam a derekán.Sokáig, néma csöndben így maradtunk, egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz, egyszerűen csak élveztük egymás társaságát.

• Tudod, valamit már egy ideje meg akartam tenni, de bevallom, nem mertem – szólalt meg hirtelen.

• Mi az? – kérdeztem kíváncsian.

• Szeretnélek megcsókolni, de félek… tudom, ciki ezt nekem mondani, de én még sosem… –Egyszerűen nem tudta befejezni, látszott rajta, hogy szégyelli magát.

• Ne beszélj hülyeségeket, inkább csukd be a szemed – mondtam válasz helyett. Meglepődött, de tette amit kértem. Én is izgultam, de úgy éreztem, ezt most meg kell tennem. Teljesen közelhajoltam hozzá, és megcsókoltam. Kicsit bizonytalanul bár, de visszacsókolt. Éreztem, hogy egyre erősebben szorít, és egyre magabiztosabb. Annyira nem akartam elengedni… tudtam, hogy ő sem. Így egyszerűen lebegtünk a vízben, engedtük, hogy vigyen minket sok hullám. Nem is érzékeltük az időmúlását, egyszer csak kiabálást hallottunk.

• Sasori mester! Indulunk! – Deidara volt az. Sasori kelletlenül elhúzódott.

• Finom, sós csók volt – mondta. Nevettem.

• Ki kell mennünk – intettem fejemmel a part felé. – Még itt hagynak. – Bólintott, és lassan kiúsztunk. Ahogy kiértünk, megjegyezte:

• Nem tudom mitől féltem. Csókolózni jó dolog…

• Ezt vártam egy fiútól – mosolyogtam rá.

• Én meg egy lánytól azt vártam, hogy jobban fog félni…

• Jó lányt fogtál ki – vontam meg a vállam. – De nehogy azt hidd, hogy én nem féltem.

• Nem hittem azt egy percig sem. – Ahogy odaértünk a társasághoz (akik már teljesen összepakolva vártak) mindegyiken édes mosolyt pillantottam meg. Szóval mindent láttak. Kukkolók…

• Majd otthon rendbe szedjük magunkat – mondta Sasori, és végül a kis csoport elindult visszafelé.

• Cukik voltatok! – mondta nekem egyszerre Tobi és Katara. Elpirultam.

• Ciki, öregem, hogy a csaj csókolt meg téged – súgta „együtt érzően” Hidan Sasorinak.

• Jaj, hagyd már szegény – mondta Zsany és belekarolva Hidanba előresietett. Deidara rávigyorgott Sasorira és hátba veregette őt, Kikki édesen mosolygott rám… Most komolyan… Miért ilyen nagy szám egy csók? Talán nem nézték ki Sasoriból, hogy képes rá vagy belőlem? Egyáltalán minek nézték végig? Teljesen mindegy, a gondolataim ezután már teljes mértékben a csók körül forogtak. Eszméletlenül fantasztikus csók volt…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2013.03.04. 17:21 palemoka ÚÚÚÚÚÚÚÚ!!! Ez nagyon aranyos vooolt!!!!!!!!!!!!! X3 Én zseretem az ilyen romantikus sztorikat!!!!